A munkaruházat történelme

 

A munkaruházat történelme nem is olyan régen kezdődött, a tizenkilencedik századra datálható, és összefügg a katonák ruházatával. Azt az anyagot, amelyből a munkaruhákat gyártották gyakran alkalmazták az erőssége, és tartóssága miatt arra, hogy a katonáknak varrjanak belőle egyenruhát.

 

Ezen kívül a munkaruha történelméről beszélve feltétlenül meg kell említenünk a farmernadrág történetét, és felfedezését is, hiszen a két dolog nagy mértékben összefügg egymással. A farmernadrágot a tizenkilencedik században munkaruhaként hordták, és a legelső darabot Jacob Davis szabómester készítette 1870-ben. A ruhaneműt favágó munkások rendelték meg a szabómestertől, méghozzá San Fransisco-ban. Az akkori farmernadrág alapját fehér vitorlavászon szövetből, és kék színű erős vászonból szőtte össze annyira sűrűn, hogy egy indigókék színű, nagyon erős, tartós anyagot kapott belőle.

Az alapanyagokat már a 16. századi Európában is ismerték, azonban ekkor még nem egyesítették szövéssel, csak külön-külön használták. Jacob Davis a nadrág hátsó zsebeit szegecsekkel erősítette meg, azzal a céllal, hogy erősebben tartsanak a munkások számára. Innen ered a mai farmernadrág „őse”, amit az akkoriban viselő munkások nagyon imádtak. A hatalmas sikernek köszönhetően Jacob Davis-nek egyre több megrendelése lett, így 1873-ban azzal a méteráru kereskedővel, aki az anyagot biztosította, nevezetesen Levi Strauss-al együtt szabadalmaztatták a farmernadrágot, amit ekkoriban még munkaruhaként tituláltak, és árultak. A kereskedő neve után terjedt el a későbbi, mai nevén is ismert nadrág márkája, a Levi’s, mely később már egyre elterjedtebbé vált, és nem csak a munkások körében. Ennek köszönhetően a farmernadrágot már nemcsak munkaruhaként, hanem a ruhatár alapvető darabjaként hordja mindenki, immáron több mint kétszáz éve.